Nemrég került a kezembe Mo Gawdat Boldogságképlet című könyve. A boldogság témája régóta foglalkoztat, a pozitív pszichológia lelkes híveként pedig különösen szeretem azokat a megközelítéseket, amelyek nem azt kérdezik, mi baj van velünk, hanem azt: hogyan tudunk jó életet élni?
A pozitív pszichológia a pszichológia viszonylag fiatal irányzata. A fókuszában nem a mentális betegségek gyógyítása áll, hanem az, hogyan élhetnek az emberek tartalmasabb, elégedettebb életet, hogyan bontakoztathatják ki az erősségeiket, és hogyan hozhatják ki magukból a legtöbbet.
Ehhez a gondolatvilághoz kapcsolódik Mo Gawdat könyve is.
Gawdat mérnök. Karrierje során egészen a Google X Chief Business Officer pozíciójáig jutott. Volt siker, sok pénz, szép család, kiugró karrier – gyakorlatilag minden, amiről azt gondoljuk, hogy boldoggá tesz bennünket.
Ő mégsem érezte magát legtöbbször boldognak. Mérnöki gondolkodással ezért nekilátott annak, hogy megfejtse és megalkossa a boldogság matematikai egyenletét. Íme a képlete:
Boldogság ≥ ahogyan az élet eseményeit érzékeljük – amit elvárunk az élettől.
Azaz akkor vagyunk boldogok, amikor az élet legalább olyan jól alakul, mint amilyennek szerintünk alakulnia kellene.
Ami ebben számomra különösen érdekes, hogy a képlet mindkét változójára van ráhatásunk.
Nem maga az esemény tesz boldoggá vagy szomorúvá, hanem ahogyan értelmezzük
Emberi agyunk fantasztikus szerkezet. De nem feltétlenül az igazságot mutatja meg nekünk.
Szűri a rengeteg inputot, ami körülvesz minket. Aztán amikor döntenie kell, kiegészít, túloz, feltételez, jósol, címkéz. Régi, részlegesen eltárolt történetek alapján próbálja megmagyarázni azt, ami most történik.
Egy eseményből pillanatok alatt történetet gyárt:
„Nem válaszolt az üzenetemre. Biztosan haragszik rám.”
„Nem engem választottak. Nem vagyok elég jó.”
„Ez most nem sikerült. Nekem semmi sem sikerül.”
De vajon ezek tények? Vagy csak történetek, amelyeket az agyunk gyártott?
Gawdat egyik egyszerű eszköze, hogy kérdezzünk rá a gondolatainkra: Ez tényleg igaz?
Ha jön a válasz, kérdezzünk rá ismét: Ez tényleg igaz?
Nekem erről rögtön a lean 5 Miért? módszer jutott eszembe. Nem állunk meg az első válasznál, hanem tovább kérdezünk.
Mivel tudjuk, hogy az agyunk nem tökéletes, nem kell minden gondolatunkat automatikusan igaznak tekintenünk. Érdemes rendszeresen felülvizsgálni őket.
Vezetőként ez különösen fontos. Naponta értelmezünk hiányos információkat, mások viselkedését, eredményeket, konfliktusokat és visszajelzéseket. Könnyű összekeverni azt, ami ténylegesen történt, azzal, amit gondolunk róla.
Shakespeare több mint négyszáz éve ezt már szépen megfogalmazta: „Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá.”
Talán az egyik legfontosabb készség, amit megtanulhatunk, hogy ne higgyünk el mindent azonnal a saját agyunknak.
Aztán ott vannak az elvárásaink
A képlet másik oldala az, hogy szerintünk milyennek kellene lennie az életnek.
Hol kellene tartanom. Mennyit kellene keresnem. Milyen munkámnak kellene lennie. Hogyan kellene viselkednie a páromnak. Milyennek kellene lennie a gyerekemnek. Mennyire kellene sikeresnek lennem.
Minél nagyobb szerintünk a különbség aközött, ami van, és aközött, amiről azt gondoljuk, hogy lennie kellene, annál nagyobb az elégedetlenség.
Vezetőként ehhez könnyen társulnak további elvárások is. Mindig tudnom kellene a választ. Nem hibázhatok. Bírnom kellene a nyomást. A csapatomnak jobban kellene teljesítenie.
Az elvárásoknak szerintem helye van az életben. Célokat adnak, fejlődésre ösztönöznek, irányt mutatnak. A kérdés inkább az, észrevesszük-e, amikor már nem minket szolgálnak, vagy egyszerűen nem reálisak.
Az életben egyetlen dolog biztos: a változás.
Ami ma katasztrófának tűnik, arról évekkel később kiderülhet, hogy az egyik legfontosabb fordulópont volt az életünkben. Ami pedig ma természetesnek tűnik, holnap lehet, hogy már nincs.
Ezért is olyan fontos a jelen
Érdemes megfigyelni, hogy legtöbb negatív érzésünk nem abból fakad, ami éppen most történik, hanem abból, ami már megtörtént, vagy abból, amitől félünk, hogy majd megtörténik.
A múlt miatt bánkódunk, a jövő miatt szorongunk, miközben az életünk ténylegesen csak a jelenben történik.
„Majd akkor boldog leszek…”
Talán az egyik legnagyobb csapda, amit megtanulunk, hogy a boldogság valahol a jövőben vár ránk.
Tanulj jól. Szerezz jó állást. Keress sok pénzt. Vegyél lakást, házat. Vegyél autót. Legyen társad, gyereked. Építs karriert, legyél sikeres, elismert. És majd akkor boldog leszel.
Csakhogy mi történik, amikor odaérünk? A célvonal egyszerűen arrébb kerül.
Mo Gawdat története éppen ezért érdekes. Eljutott oda, amit kívülről sokan a siker csúcsának gondolnának, mégsem találta meg benne azt a boldogságot, amelyet várt.
Később pedig élete egyik legnagyobb tragédiájával, felnőtt fia elvesztésével kellett szembenéznie. A korábban kialakított gondolkodásmódja a gyászban is kapaszkodót adott neki. A boldogság számára ugyanis már nem azt jelentette, hogy az életben nem történnek velünk fájdalmas, negatív dolgok.
Talán egyszerűbb, mint gondoljuk
Gawdat egyik gondolata, hogy a boldogság az ember természetes, vele született alapállapota. Ennek szemléltetésére a csecsemők példáját hozza: amikor alapvető szükségleteik ki vannak elégítve, és nem éreznek testi fájdalmat, boldogok. Gawdat értelmezésében tehát a boldogság egyenlő a boldogtalanság hiányával.
Talán felnőtté válásunk és szocializációnk során éppen ezt a természetes alapállapotunkat írjuk felül. Megtanuljuk, hogy még valaminek történnie kell ahhoz, hogy elégedettek lehessünk.
Pedig lehet, hogy a boldogsághoz nem mindig hozzáadni kell valamit az életünkhöz. Néha inkább elvenni: irreális elvárásokat, az agyunk által gyártott történeteket, a „majd akkor” gondolkodást.
Ha egyetlen gyakorlati gondolatot vinnék magammal ebből a könyvből, ez lenne:
Vizsgáld felül a gondolataidat. Tartsd kordában az elvárásaidat. Legyél minél többet jelen.
Vagy amikor valami kibillent, egyszerűen kérdezd meg magadtól: Mi történt valójában? Milyen történetet gyártok róla? Milyen elvárásomhoz képest érzem ezt rossznak?
Mert miközben folyamatosan arra készülünk, hogy egyszer majd elkezdünk igazán élni, könnyű megfeledkezni róla, hogy az élet már zajlik. Most.
Ha tovább olvasna a témában
Ha érdekli a pozitív pszichológia, érdemes megnézni Martin Seligman The New Era of Positive Psychology című előadását.
Mo Gawdat gondolkodásáról és könyveiről itt talál többet.
Dr. Laurie Santos The Happiness Lab podcastját pedig jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel, mit mondanak a kutatások a boldogságról.
Ha a gondolkodás mellett a döntéshozatal is foglalkoztatja, ajánlom az Vezetői döntéshozatal bizonytalanságban – miért nem a tökéletes döntés a cél? című írásomat is.
