Nemrég újra előkerült nálam Nancy Kline Time to Think című könyve, és több ponton is kapcsolódott ahhoz, ahogyan a vezetésről, a coachingról és az emberi kapcsolatokról gondolkodom.
A könyv egyik alapgondolata egyszerű, mégis nagyon erős: a cselekedeteink minősége nagyban függ attól, milyen gondolkodás előzi meg őket. A gondolkodás minőségét pedig erősen befolyásolja az, hogy milyen figyelmet kapunk közben.
Ez elsőre magától értetődőnek tűnhet. A hétköznapokban mégsem mindig könnyű ehhez tartani magunkat.
Amikor túl gyorsan akarunk segíteni
Vezetőként gyakran érezzük azt, hogy reagálnunk kell.
Jön egy kérdés, egy probléma, egy döntési helyzet, és szinte automatikusan elkezdjük keresni a megoldást. Tanácsot adunk, megosztjuk a tapasztalatunkat, döntünk, vagyis megpróbáljuk gyorsan továbbvinni és lezárni a helyzetet.
Sokszor valóban erre van szükség. Egy szervezetben nem lehet mindent hosszasan nyitva hagyni, de nem minden helyzet igényel azonnali választ.
Van, amikor többet segít, ha nem vesszük át túl korán az irányítást. Ha nem kezdünk el a másik helyett gondolkodni vagy megoldani.
Ez nemcsak vezetői helyzetekben ismerős. Magánemberként is gyakran jót akarunk, amikor gyorsan tanácsot adunk, vagy a másik helyett keresünk választ. Csak közben előfordulhat, hogy éppen azt a teret vesszük el, amelyben ő maga jutna közelebb a saját megoldásához.
A figyelem mint valódi jelenlét
A valódi figyelem nem egyszerűen annyi, hogy csendben maradunk, amíg a másik beszél.
Sokszor kívülről figyelünk, fejben viszont már azon gondolkodunk, mit mondjunk majd, szerintünk mit kellene tenni, vagy miért alakulhatott ki az adott helyzet.
A Time to Think azt fogalmazza meg, hogy a figyelem nem technika, hanem jelenlét, tisztelet és empátia. Nem siettetjük a másikat. Nem fejezzük be helyette a mondatot, nem szakítjuk félbe a gondolatmenetét. Nem töltjük ki a csendet csak azért, mert nekünk kényelmetlen.
Ez nem mindig könnyű, mert sokszor ahhoz vagyunk szokva, hogy akkor vagyunk hasznosak, ha hozzáteszünk valamit: egy véleményt, egy szempontot, egy megoldást.
Pedig sok helyzetben azzal segítünk a legtöbbet, ha valóban meg tudjuk hallgatni a másikat.
Nem lassítás, hanem jobb gondolkodás
A gondolkodásnak adott idő nem lassúság, és nem is döntésképtelenség.
Inkább annak felismerése, hogy összetett helyzetekben nem mindig az első reakcióból születik a legjobb előrelépés.
Különösen igaz ez akkor, amikor emberekről, változásról, felelősségről, szerepekről vagy nehéz döntésekről van szó. Ilyenkor legtöbbször nem az hiányzik, hogy valaki kívülről megmondja a választ.
Inkább az, hogy legyen lehetőség kimondani és átgondolni azt, ami még csak formálódik. És ha a gondolkodás megakad, legyen valaki, aki segít észrevenni, mi állhat a saját megoldás megtalálásának útjában.
Sokszor már az is más minőséget ad egy beszélgetésnek, ha nem azzal kezdjük, hogy szerintem ezt kellene tenned, hanem azzal, hogy mit szeretnél átgondolni?
Nancy Kline megközelítésében az elismerésnek is fontos szerepe van. Egy rövid, tényszerű elismerés a beszélgetés végén nem udvariassági kör, hanem annak megerősítése, hogy a másik jelenléte, gondolkodása és erőfeszítése számít.
A megfelelő közeg a gondolkodáshoz
Nekem ehhez erősen kapcsolódik a humanisztikus, rogersi szemlélet is: az ember nem „javítandó probléma”, hanem fejlődésre képes, önálló, belső erőforrásokkal rendelkező személy.
Ezért szervezeti helyzetekben és coachingban is különösen fontos az a közeg, ahol valaki elfogadással, valódi figyelemmel és empátiával találkozik. Ahol nem kell azonnal jól megfogalmazni mindent, és ahol a még bizonytalan gondolatoknak is lehet helye.
Sokszor nem azért jut valaki tisztább felismerésre, mert kapott egy új eszközt vagy egy kész megoldást, hanem azért, mert végre volt ideje jól végiggondolni a helyzetet.
Egy megbeszélés, egy one-on-one vagy akár egy otthoni beszélgetés minőségét nemcsak a téma határozza meg. Legalább ennyit számít az is, hogy tudunk-e úgy jelen lenni, hogy a másik ne kevesebbnek, hanem egyenlőnek és értékesnek érezze magát a beszélgetés közben.
Ez nem azt jelenti, hogy vezetőként nem kell dönteni, vagy emberként nem lehet tanácsot adni. Inkább azt jelenti, hogy érdemes észrevenni, mikor van szükség gyors válaszra vagy tanácsra, és mikor lenne nagyobb értéke annak, ha előbb teret adnánk az alaposabb átgondolásnak.
Ajánlott könyv
Nancy Kline: Time to Think – Listening to Ignite the Human Mind
